Mérföldkövek az internet történetéből

2015. február 23. - PiciBészy

Az internet mint a kultúraalkotás színtere kurzusra készítettem ezt a szeminárium dolgozatot, gondoltam közzéteszem itt is. A feladat az volt, hogy emeljek ki három, szerintem kulcsfontosságú mérföldkövet (eseményt, elképzelést, technológiai vívmányt, személyt, etc.) az internet történetéből, majd mutassam be ezeket röviden és foglaljam össze, miért tarthatók ezek jelentősnek, milyen hatásuk volt a világháló alakulására?

22 óra munka után, kimerülten, minimális alvás mellett álltam neki a dolgozatnak; mindössze a vasárnap hajnalom, és estém, illetve éjszakám ment rá. Mindezek ellenére szerintem egész türhető lett, néhol egész vicces (magamhoz) képest, úgyhogy úgy voltam vele hogy megosztom a blogomon is (úgyis ritkán írok ide, mert kevés időm van foglalkozni vele). Have fun! :)

BEVEZETŐ

A 21. században, a mostani modern világunkban elképzelhetetlen lenne az élet internet nélkül. A „Baby boomer” generáció talán még csak álmodozott róla, hogy olyan világban fog majd élni ahol gyorsabb lesz a tömegkommunikáció; ahol az emberek gyorsabban értesülhetnek az aktuális hírekről, újdonságokról, friss eseményekről. Azonban ők még a hagyományos elektronikus médiának, főleg a rádióhallgatásnak hódoltak. Ellenben az „X” generáció (1960-1980) korában „feltalálják” az internetet, de még itt sem teljesedhet ki ez az új médium, mivel még más tömegkommunikációs eszközök jobban el vannak terjedve (például a televízió és videójátékok). Az „Y” generáció, a „Baby boomer”-ek gyermekei annál inkább bepótolják az elődök „lemaradását”, mert ők (köztük jómagam is) már olyan világba születtek bele, ahol adottak voltak az új infokommunikációs eszközök. Az más kérdés, hogy még ekkor sem minden háztartásban érhető el (az internet), de már aktívan jelen volt, ezért is nevezhetjük ezt a generációt „Net generáció”-nak. A 20. század legvégétől születő gyermekeknek (generációknak) az infokommunikációs eszközök és hálózatok már természetesnek számítanak, a hagyományos tömegkomminkációs eszközöktől pedig egyre jobban eltávolodnak (elavultnak, mondhatni unalmasnak, lassúnak tartják). Erősen hat rájuk, befolyásolja őket a média. A jövő gyermekei már az anyatejjel szívják magukba ezt a világot (lassan már én érzem magam kellemetlenül, ha egy óvodáskorú –nekem még baba- kezei között egy infokommunikációs eszközt látok, és azt tapasztalom, hogy jobban ért hozzá, mint én). A gyerekek olyan közegben nőnek majd fel, ahol nem a társadalom, s nem a szülők értékvilága határozza meg a felfogásukat/viselkedésüket, hanem az a globális „divat”, amivel a médiában (főleg az interneten, vagy internet által) fognak találkozni. (A média egyik eszöze, -esetünkben internet- és a generációk kapcsolatát magam is tapasztaltam, de korábbi tanulmányim során is volt már szó róluk).

Az internet mellett lehet pro és con érveket is hozni; vannak jó dolgok és rossz dolgok is benne, de mindenki döntse el maga, mert én nem vagyok hivatott ebben a kérdésben állást foglalni. De azt be kell ismernie mindenkinek, hogy az internet megjelenése óta egyre kevesebb a személyes kontaktusok/interakciók száma, a világ felgyorsult, az emberek mindent azonnal akarnak (például hallottam olyan esetről, -nem tudom ennek mennyi lehet a valóságalapja- hogy Kínában egy híradó 7 perces, mivel az embereknek maximum ennyi idejük van két megálló között). Vannak olyanok is, akiknek a Facebook teszi ki az internetet, és szorongnak vagy idegesek lesznek, ha 5 percig nem láthatják, hogy mi történt a közösségi oldalon. Például teszem azt, ha Magyarországon alanyi jogon díjmentesen minden magyar állampolgárnak járna az internet, vagy épp az ellenkezője, és bevezetnék az internetadót (ami pár hónapja nemzeti felháborodást is keltett), akkor elszabadulna a káosz, és még jobban elmérgesedne/eldurvulna a jelenlegi helyzet: véleményem szerint tömeghisztéria lenne, és az emberek még lustábbak, fáradékonyabb, megkockáztatom bunkóbbak lennének, mint amilyenek egyébként. Találtam is ezekre vonatkozóan három érdekes írást:

2010-es a cikk, lehet, sőt biztos, hogy azóta már változott a helyzet, de ennek ellenére érdekes írásnak tartom, mert körülbelül ekkor vált népszerűvé a Facebook hazánkban, és úgy általában mindenhol a világon: http://m.hvg.hu/tudomany/20100920_olcso_gyors_internet
Korábban már kifejtettem a véleményem, hogy szerintem mi lenne ha Magyarországon mindenki hozzáférhetne az internethez díjmentesen. Íme egy cikk, melyben arról írnak, hogy az ellenzéki párt az Együtt-PM határozati javaslatot nyújtott be erről az országgyűlésnek: http://444.hu/2014/10/25/az-egyutt-pm-a-finn-peldara-hivatkozva-akar-ingyenes-internetet-de-finnorszagban-nincs-is-ingyenes-internet/
És végül egy írás arról, hogy a kormányfő közölte; nem lesz internetadó, helyette nemzeti konzultáció lesz: http://m.mno.hu/belfold/orban-viktor-igy-nem-lesz-internetado-1256057

De, hogy ne csak negatív példát említsek, szeretnék megemlíteni egy pozitív élményt is: a héten találkoztam egy idős nénivel a vonaton (73 éves), elkezdtünk beszélgteni, és valahogy az internet témánál lyukadtunk ki. Az internetet Isten áldásának, ajándékának nevezte, azon az állásponton volt, hogy az internet a legnagyobb csoda, ami az emberiséggel valaha is megtörtént, konkrétan áldta azt, aki kitalálta. A gyermekei külföldön dolgoznak, az unokái is messze vannak tőle, barátai száma igaz elenyésző állítása szerint, de aki számít, azokkal a Skype-on illetve a Facebook-on szokott beszélgetni. Az infokommunikációs eszközök, és azok használata mellett még áradozott arról, hogy nagyon szeret sütni-főzni, és az interneten rengeteg recept közül szemezgethet, valamint imádja a nótákat/dalokat, és szerinte „isteni”, hogy azokat az énekeseket akiket pár gombnyomással „megrendel” a Youtube-n, egyből az arcába ontják a kellemes hangjukat, és még csak ki sem kell tennie a lábát hozzá otthonról- ahogy ő fogalmazott. Az óvodás gyermekek internetfogyasztási szokásait is már túlzásnak tartottam, de azért ez sem utolsó, hogy már a nagymamák is haladni próbálnak a korral, és rákaptak az internetre. Nekem ez azért szokatlan, mert nálunk a családban, körülbelül csak én számítok internetfogyasztónak, én használok infokommunikációs eszközöket, meg talán még egy-két fiatalabb rokonom, de egyébként a többiektől távol áll, nekik idegen ez a világ. Szüleim szerint például: „Ti majd gyereket is a Facebookon fogtok csinálni, és ha pelenkázni meg etetni kell, majd azt is a Facebook csinálja meg helyettek. Ha meg házasodni akartok, majd azt is ott intézitek el, majd a pap belájkol!”

KEZDETEK

A médiában a 20. század végén kezdett elterjedni az internet, de már a század második felétől megjelent az első digitális hálózat, ami a kutatók és a számítástechnikusok keze alatt fejlődött, alakult. A „net” nem új hálózatnak felel meg, hanem több protokoll összességének, mellyel az információk gyorsan áramolhatnak a már meglévő rendszerek között. Manuel Castells úgy véli, hogy az internet kultúráját négyrétegű szerkezet jellemzi: ’a techno – meritokrata kultúra’, a ’hekkerkultúra’, a ’virtuális közöségformálók kultúrája’ és a ’vállalkozói kultúra’.[1] Továbbá szerinte az internet kultúrájának ez a négy rétege a „szabadság eszmeiségéhez”[2]járulnak hozzá (mellyel én részben egyetértek, részben pedig nem).

ARPANET

A „net” létrejöttében az első legfontosabb mérföldkő véleményem szerint a számítógépek közötti adatcserét biztosító, az ARPANET névvel ellátott kommunikációs rendszer, melyet az 1960-as évek derekán fejlesztettek ki az Amerikai Egyesült Államokban, katonai kutatásokért felelős ügynökségnek. Korábbi tanulmányaimból tudom, hogy az ARPANET távközlési technológiákat használ; telefonhálózatra és kapcsolókötegre alapszik a működése. Castells ’Az Internet-galaxis’ című művében kifejtette, hogy több protokollal együtt ezek a „TCP/IP protokollok, amelyekre az ARPA-INTERNET épült, nyitottak és ingyenesek voltak.”[3] ARPANET fogalmáról így ír Szűts Zoltán ’Az internetes kommunikáció története és elmélete’ című munkájában: „A mai internethez vezető út első állomása egy új hálózat 1969-es megjelenése volt. A kezdetben négy oktatási intézményt összekötő rendszer elnevezése ARPANETvolt. A hálózat célja az akkor még rendkívül költséges szuperszámítógépek processzoridejének, illetve a számítási adatok hálózaton keresztül történő megosztása volt. Nevét onnan kapta, hogy kidolgozásában és létrehozásában az Advanced Research Projects Agency (ARPA) játszott kulcsszerepet. A szervezet közvetlenül az Egyesült Államok kormányának irányítása alatt állt, és erős szálakkal kötődött mind az oktatási intézményekhez, mind a hadsereghez. Az ARPANET és internet létrehozásában kiemelkedő szerepe volt Joseph Carl Robnett Licklidernek és Leonard Kleinrock-nak.”[4]A rendszer elsődleges feladata az volt, hogy a nagyobb egyetemek katonai terveken dolgozó kutatóintézetei kapcsolatba tudjanak lépni egymással. Az ARPANET rendszert láncszerűen építették ki 1969-ben, melynek csomópontjai/végpontjai az alábbiak oktatási intézmények voltak:

University of California Los Angeles (UCLA, 1969. szeptember 2.)
Stanford Research Institute (SRI, 1969. október 1.)
University of California Santa Barbara (UCSB, 1969. november 1.)
University of Utah (1969 decembere).[5]

Később, az 1980-as évek végétől az internet elhagyja a katonai gyökereit, és a National Science Foundation alatt működik tovább; „a rendszer gerincét így már nem az ARPANET adta, a hálózat ezzel kezdett szerteágazni, mivel bármely egyetemi polgár internet felhasználóvá válhatott.”[6]

A VILÁGHÁLÓ (WORLD WIDE WEB)

„Az internet és világháló természete különbözik. Az interneten az adatok mozognak, folyamatosan úton vannak feladó és címzett között. Az így zajló kommunikációs aktus gyakran csak egy adott momentumban létezik. Az interaktivitás elsőbbséget élvez az archiválással, a folyamatos előre haladás a hagyomány létrehozásával szemben. A világhálón ezzel ellentétben az adatok általában egy állandó címen találhatók, és mind az üzenetet feladójának, mind a címzettnek (vagy befogadónak) el kell látogatnia az adott weboldalra, hogy a kommunikációs folyamat létrejöjjön, ő maga pedig az interakció részesévé váljon. A látogatás közvetlenül (a cím beírásával), vagy közvetve (egy adott linket követve) történhet.”[7]- így vélekedik az internet történetéből a számomra második legfontosabb mérföldkőről, a World Wide Webről Szűts Zoltán. Az 1990-es évek elején születik meg ez a nagyon jelentős vívmány, melynek hála az internet túlnő az őt megalkotó korlátokon. Idézve Szűts Zoltánt: „Ha az internetes kommunikáció történetének elbeszélése során körültekintő pontossággal akarunk fogalmazni, akkor rá kell mutatni, hogy a linkelést, a dokumentumok összekapcsolt univerzumának elméletét a gyakorlatban Tim Berners-Lee valósította meg már az 1980-as évek elején a CERN-ben.”[8] A világháló három szabványból áll:

egy egyedi cím: URL (Uniform Resource Locator). Az elérhetőségre szolgál.
a hipertextet leíró sztenderd: html (Hyper Text Markup Language). Például ez a világháló tartalmának leírására alkalmas nyelv[9] is, Szűts szerint.
az átviteli protokoll: http (Hyper Text Transfer Protocol). A böngésző és a kiszolgáló kommunikációja egymással.

Eddig csak informatikusok használták az internetet, de ezután elérhetővé válik mindenki számára, így adott, hogy internet médiummá válhat. Sokan fognak ezután honlapkészítésbe, és árasztják el ezt az új tömegkommunikációs eszközt képekkel, információkkal, hanganyagokkal, videókkal, és sokminden mással (a lehetőségek tárháza végtelen – szabadságérzet lehet úrrá a felhasználók között). Később megjelennek a keresőszoftverek is, mert elkezd lehetetlenné válni a tájékozódás a világhálón. Azzal, hogy az internet a nagyközönség számára is elérhetővé vált, és muszáj volt valahogy kézben tartani; a hálózat piaci keretek közé került.

BILL GATES és a hekkerkultúra

A harmadik helyezett számomra „az internet története” ranglistán Bill Gates, és a hekkerkultúráról alkotott véleménye. „Róluk” már csak röviden teszek említést, mivel Gates-t mindenki ismeri, a hekkerkultúra pedig aktuális jelenség. Bill Gates már akkor órási szám volt, amikor az általános iskolában (1990-es évek vége, 2000-es évek eleje) még csak barátkoztunk az asztali számítógépekkel, és az „őrületes” sebességgel hasító internettel (akkor percekbe telt, mire betöltődött egy honlap, nem másodpercekbe!). Az amerikai feltaláló, programozó, informatikus nevét ha meghalljuk sokunknak egyből a Windows operációs rendszerek, illetve a Microsoft cég neve, valamint Gates őrületes gazdagsága jutnak az eszünkbe. Castells szerint „Bill Gates és a Microsoft a vállalkozói kultúra megtestesítője, legalábbis a vállalat fejlődésének első szakaszában. Technikai értelemben mégsem sorolhatjuk az internet megteremtői közé. Sőt kimaradt a kezdetekből.”[10]Ezt sajnálattal vettem tudomásul, mivel én - és szerintem nem vagyok ezzel egyedül – abban a hitben voltam, hogy ő a számítógépek és az internet ura, és a kezében öszpontosul a hatalom. Lehet túlbecsültem. Bill Gates fiatalon hekkerkedett, de nem tartozott ehhez a kultúrához, sőt tolvajoknak titulálta őket a „Nyílt levél a hobbistákhoz” című szövegében, melyből Castells idéz is ’Az Internet-galaxis’- Az internet kultúrája című fejezetében. Ha csak a hekkerkultúrát vesszük figyelembe, akkor az internetes kultúra töredékébe nyernénk csak betekintést. Azt ki kell hangsúlyoznom, hogy engem negatívan érintett, hogy Gates, így viszonyul/viszonyult másokhoz. A szerzői jogokat helyezi előtérbe, mint pénzkeresési forma, és csak utána következnek a műszaki újítások; legalábbis ezt a következtetést vontam le Castells leírásából. Ezek után én úgy gondolom, hogy Gates teljes mértékben profitorientált, csak az számít neki, hogy a számítástechnikai vívmányaiból pénzt facsarjon ki, és a vállalkozása sikeresen működjön. De ennek ellenére egy lángelmének tartom, és jól csinálja azt, amit csinál.

Felhasznált irodalom és internetes forrás

Castells, M. (2001). Az Internet-galaxis. Budapest: Network TwentyOne. / 2. fejezet – Az internet kultúrája (pp. 45-71.)
Szűts Z. (2012). Az internetes kommunikáció története és elmélete. Médiakutató 2012. tavasz. http://mediakutato.hu/cikk/2012_01_tavasz/01_internetes_kommunikacio_tortenete Utolsó letöltés: ‎2015. ‎február ‎12., ‏‎12:20

[1] Castells, M. (2001). Az Internet-galaxis. Budapest: Network TwentyOne. / 2. fejezet – Az internet kultúrája (pp. 45-71.) 46. oldal.

[2] Castells, M. (2001). Az Internet-galaxis. Budapest: Network TwentyOne. / 2. fejezet – Az internet kultúrája (pp. 45-71.) 46. oldal

[3] Castells, M. (2001). Az Internet-galaxis. Budapest: Network TwentyOne. / 2. fejezet – Az internet kultúrája (pp. 45-71.) 46. oldal 47. oldal

[4] Szűts Z. (2012). Az internetes kommunikáció története és elmélete. Médiakutató 2012. tavasz.: http://mediakutato.hu/cikk/2012_01_tavasz/01_internetes_kommunikacio_tortenete