Memories never die

Memories never die

Kapuőri szerepek a médiában

2015. március 16. - PiciBészy

1456550_484754508306570_297682245_n.jpgRégebben csak kevesen birtokolták az információkat, és azt közöltek a társadalommal/közösséggel, amit jónak láttak (vagy amit a cenzúra és a hatalom megengedett). Az internet megjelenése ezt gyökeresen megváltoztatta. Ma mindenki azt tesz közzé, posztol és publikál, amit csak akar. A jövőben pedig az infokommunikációs eszközök, avagy a modern tömegkommunikációs eszközök használatát már nem a médiafogyasztók, hanem algoritmusos eljárások, és utasítások sorozata fogja meghatározni.

Kapuőri szerepek a médiában régen és ma

A tömegkommunikációt (a hagyományos és modern egyaránt) alapvetően 6 részre oszthatjuk fel véleményem szerint: az írás megjelenése, a nyomtatás feltalálása (majd használata, és fejlődése), tömegmédia (például az ipari forradalommal megjelenik telegráf, a telefon, a fotográfia, a cinematográfia/film, a rádió, és később televízió is), szórakoztatás (a korábbiak modernizációja és továbbfejlődése; már nem csak információszolgáltatásra specializálódnak) , a kommunikációs eszközök használata a mindennapokban (például okoseszközök), és végül az internet.

Az írásbeliség megjelenése előtt, a történelem korai korszakaiban a kommunikáció alapvető formája többnyire szóbeli (közvetlen) kommunikáció volt. Az egymástól gyakran elszigetelt, kis létszámú közösségek ügyeit szóban is meg lehetett beszélni. Az emlékeket, tapasztalatokat pedig szájhagyomány útján közvetlenül is át lehetett adni a következő generációnak. De ez nem azt jelenti, hogy a közvetett kommunikáció hiányzott volna ezekből a kultúrákból. Egy Tóth János és Vass Csaba meghatározás szerint az angol nyelvben a media mint a "medium" többes száma szerepel. A mai nyelvhasználatban gyakran áll "közvetítő" jelentésben, amit a tömegkommunikációban használt "média" jelölés is erősít. Eredetileg a latin "medius" -on keresztül a görög μέσος (mésos) szóból származik, és a szótári első jelentések alapján egy olyan entitást jelöl, amelyik középen vagy más dolgok között helyezkedik el, tehát egy közbülső test vagy mennyiség. [1]Az emberi civilizáció történetének alapvető és egyébként első médiuma az írás. Az írásbeliség megjelenése tette lehetővé a közösségek tapasztalatainak pontos rögzítését, és életének szervezését. Ezek alapján is látszik, hogy az írásbeliség szorosan összekapcsolódott a hatalmi viszonyokkal (az állam irányítói jórészt éppen az írásbeliség segítségével biztosították a hatalmukat és annak átörökítését). De ugorjunk az időben egy nagyot: körülbelül 20 évvel ezelőtt, mielőtt az internet megjelent, és széleskörben elterjedt (a számítógépek közötti adatcserét megvalósító Arpanet, melyet katonai célokkal fejlesztettek ki, illetve a WWW, azaz a World Wide Web- szabvány) az emberek nem ismertek más tömegkommunikációs eszközököket csak újságokat, rádiót, filmet, televíziót, amiket gyakran a szórakozással kötünk össze, s így azt gondoljuk, hogy a legtöbb ember életében csak mellékes jelentőséggel bírnak (de ez cseppet sem így van). Felmerül a kérdés, hogy a média, a tömegkommunikációs eszközök által mennyiben befolyásolta, és manipulálta már az internet megjelenése előtt is az embereket. Az internet csak az 1990-es évek második felében vált népszerűvé, és felhasználó baráttá. Mielőtt megjelent ez a 21. századi vívmány, az információ megosztásra, és cserére csak keveseknek volt lehetősége. Ha például, valamilyen gondolatot akartak megosztani a közösséggel, akkor aktív résztvevőként kellett szerepelniük valamelyik médiumnál (nyomtatott sajtó, rádió, elektronikus média stb.). Az információk közzétételét akkoriban a nyomtatott sajtó és a rádió esetében a szerkesztők, a film és televízió esetében a producerek (és még lehetne folytatni a sort) szűk köre hozott arról döntést, hogy mikor miket, és főleg milyen tartalmakat láthatnak és hallhatnak az emberek az őket körülvevő világról. Hagyományosan ők töltötték be a kapuőri szerepeket. A hagyományos értelemben vett kapuőrök esetében is már nagyon fontos volta a pontosság, a hitelesség, és a gyorsaság, de talán már akkor is az egyik legfontosabb dolog volt, hogy a hír vagy információ megfelelő nyílvánosságot kapjon. Manapság ezt úgy mondanánk, hogy ha valaki nincs fenn Facebookon, az nem is létezik, amiről nincs videó a Youtube-on az meg se történt, amit a tévében láttam, az biztos igaz, ha rádióban hallottam, akkor annak úgy kellett lennie, és ha valamit nem találok meg Google-ön, akkor az bizony nincs is (a mai kapuőrök tehát azok, akik ezeken a platformokon közzéteszik a tartalmakat). Ennek az utóbbi általánosított kijelentésnek nem feltétlen kell hitelt adnunk, mert míg régebbi generációknál a szülők vagy felmenők irányították/terelgették az utódokat, úgy manapság már a modern tömegmédia manipulál, utasít minket bizonyos (sőt általában a legtöbb) mindennapi cselekvéseinkre. A mit, miért, és hogyan kérdéskör.
Az internet lehetővé tette, hogy emberek egy virtuális hálózaton keresztűl kommunikálhassanak ingyen vagy minimális költség ellenében. Ha valakinek van internetkapcsolata (mobil, vezeték, wifi), akkor bármit azonnal megoszthat a nagyvilággal; ami az infokommunikációs eszközök (például okostelefonok, okostévék, okosórák és társaik) birtoklásával éli reneszánszát a mai 21. században. Ezt a média egy új demokratikus korszakának is nevezhetjük. Az én értelmezésemben olyan világot élünk, ami olyan mint egy második hippi-korszak. Azt rakok fel az internetre amit akarok, ahogy akarom, amikor csak akarom, ne szóljon bele senki, enyém a világ, szabad vagyok. Ezzel nagyon vigyázni kell, és óvatosnak kell lenni, mert amelett, hogy az internetnek és vele együtt ennek az új médiának számtalan előnye és lehetősége van, vele együtt rengeteg buktatója és hátránya. Az tény, hogy lényegesen megkönnyíti az információátvitelt, azaz a kommunikációt, de én pont ebben látom a hátrányát is, mivel a legtöbb felhasználó nem gondol bele abba, hogy az általunk megosztott információkat akár láthatja egy harmadik fél is, amit később felhasználhat ellenünk, vagy kellemetlen helyzetbe hozhat vele minket. Azaz ne csak az infokommunikációs eszközök legyenek okosak, hanem mi is (amennyire csak lehetséges ez).

A média területén tehát az internet miatt hatalmas változások zajlottak le, és a hagyományos kapuőri szerepek felett mások vették át a hatalmat, akik nem emberek, hanem számítógépek, illetve az ő kódjaik. De korábban ezt már említettem, és azt is, hogy azt látunk az interneten, amit látni szeretnénk. A mai csúcshatalmaknak az internet terén én a Google-t, a Facebookot, Microsoft-ot, és az Apple-t nevezném, akik mindent megtesznek azért, hogy minden információ eljuthasson hozzánk (az internet segítségével nem csak az infokommunikációs eszközök feletti hatalmat birtokolják, hanem felettünk is ők uralkodnak). Ők gondoskodnak ma a tartalomszűrésről, és hogy az információ személyreszabottan érkezzen el hozzánk. Ezek a szolgáltatók, nevezzük így őket (és még többet is felsorolhatnánk), folyamatosan versengenek, harcolnak egymással, és mindig újítanak vagy fejlesztenek valamit az általuk kínált szolgáltatáson, hogy hozzánk még személyreszabottabban érkezzen el minden az interneten keresztül; ezáltal azt érik el, hogy korlátozzák az elénk táruló információk halmazát.

A média világának szereplői

A korábban említettek alapján a médiában három főszereplő létezik, melyeket egy Wikipédiás forrás foglal össze röviden, tömören lényegretörően. A három szereplő tehát:

  • Kommunikátor

A kommunikátor a valósággal foglalkozik, bárki lehet, aki professzionális módon az információ továbbítását vállalja a közlői oldalon, és nem feltétlenül kell, hogy tagja legyen a média szervezetének. Például szóvivő, pr. szakember.

  • Médiaszemélyzet - kapuőr

Aki a közönség meghatározott érdekeit akarja kielégíteni azzal, hogy az információt eljuttatja a vevői oldalra (a közönséghez). A média személyzete (kommunikátorok) nem önkényesen dönti el, hogy milyen információ jut el a közönséghez, mi kerül bele a híradásokba. A média gyűjti, értékeli és szelektálja az információkat, hogy feldolgozás után eljuttassa azokat a közönséghez.

  • Közönség

Azon polgárok csoportja, akik nyitottak a világ közeli és távoli közösségi problémái iránt és érdeklődők. A közönség érdek orientáltan hallgatja a híreket, várja az információkat.[2]

Sokan nem szeretik a wikipédiás forrásokat, de én ennek ellenére úgy gondolom, hogy itt nagyon jól megragadták ezt a három résztvevőt. Talán még kiegészíteném annyival, hogy manapság tulajdonképpen én is lehetek kapuőr, amikor valamelyik közösségi oldalamon megosztok valamit az emberekkel, amiről úgy gondolom, hogy mindenképpen fontos, hogy tudniuk kell. Az információk szűréséért korábban a a hagyományos tömegmédiumok voltak a felelősek. Ez a kapuőri szerep gyengült meg a közösségi online médiumok szélesebb elterjedésével, és így egyre inkább háttérbe szorítják a régieket (elavulttá, unalmassá válik a hagyományos tömegmédia). A kapuőr összességében elmondható tehát, hogy egy elvont fogalom. A kapuőrről egyébként a többségnek amúgy első hallásra egy ember, egy személy juthat az eszébe aki óv, vagy védelmez valakit, valamitől, valamiért (veszélytől, behatolótól, fenyegetettségtől).
A hagyományos kapuőrök a mostaniakhoz hasonlóan is óriási hatalommal rendelkeznek, amikor meghatározzák, hogy mit tudhatunk és mit mit nem a világról. A régi kapuőrökkel ellentétben viszont a mostaniakban nem bízhatunk meg teljes mértékben; nem hihetünk el nekik mindent.
Sajnos nem tudunk visszajutni a régi kapuőrök világába, de már nincs is rá szükség. A személyre szabott médiának az internet által sokkal többet kell tennie azért, hogy az emberek látóköre kinyíljon a világ felé. Magyarán a világháló és az infokommunikációs eszközök széleskörű elterjedésével az online médiában a kapuőröknek sokkal jobban kell bizonyítaniuk, mint az elődöknek (mint a hagyományos kapuőröknek).

White kapuőr vizsgálatai

A következőket csak szó szerint tudom idézni, mely leírja, hogy először White (1950-ben) kutatatta a kapuőröket, említést tesznek magáról a kapuőr (gatekeeper) fogalmáról és jelentőségéről, és minden a témában releváns, és hasznos tényezőről. Nagyon jól összefoglalja ez az írás az egész kapuőri rendszert, nincs is mit hozzáfűzni. Bizonyos részeket kihagyva, de szó szerint idézve, íme (kapuőrök, White, tömegkommunikáció, Westley és MacLean, kommunikátorok szerepe):

„A tömegkommunikáció modelljeinek elméleti fejlődésében mérföldkő volt White 1950-ben megkezdett a kapuőr vizsgálata. A klasszikus modellek lebontása a kapuőr vizsgálatokkal kezdődött. Az előzmények tárgyalásánál feltétlen megemlítendő még Kurt Lewin neve, aki különféle csoportok dinamikus interakcióját kutatva már 1947-ben kidolgozott egy kulcsfogalmat: a kapuőr (gatekeeper) fogalmát. [..]

White a kommunikációs lánc akkori első láncszemét kinyitotta, a láncot meghosszabbította. Egy lap szerkesztőségét úgy ábrázolta, mint kapuőrök összefüggő sorozatát. Ez a szemlélet meghosszabbította ugyan a kommunikációs láncot a társadalmi környezet felé, de még nem tudta hozzákapcsolni. White adottságként fogadta el, hogy az információk, hírek eljutnak a kapuőrhöz, nem kérdezte meg miképpen. Logikailag és időben a következő lépést Westley és MacLean tanulmánya jelentette. A modell egyik új eleme a külvilág, amely tisztázatlan viszonyban áll a kommunikátorral. A kommunikátor azonban nem azonos a korábbi modellek közlőivel, hanem tömegkommunikáción kívüli személy vagy szociális rendszer. E kommunikátor szelektál, a külvilágról szerzett észleletei között szándékai, törekvései szerint. A kommunikátor a kiválasztott információkat eljuttatja a "kapuőr"-nek. A kapuőr a tömegkommunikációs szervezet, amely részben önállóan is észleli a külvilágot, részben pedig szelektál a kommunikátortól kapott információk között, de végeredményben csak közvetítő szerepet játszik. A kapuőr a közönség szükségleteinek megfelelően válogat a továbbítandó, közvetítendő információk között[3].”

Felhasznált irodalom és internetes forrás

[1] Wikipédia (2015). Média (kommunikáció).: http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A9dia_%28kommunik%C3%A1ci%C3%B3%29 Utolsó letöltés: 2015.03.04. 10:19. Eredeti forrás: Tóth János-Vass Csaba (2012): ClearHYPERLINK "http://komejournal.com/files/Clear.pdf", HYPERLINK "http://komejournal.com/files/Clear.pdf"UnclearHYPERLINK "http://komejournal.com/files/Clear.pdf" HYPERLINK "http://komejournal.com/files/Clear.pdf"andcHYPERLINK "http://komejournal.com/files/Clear.pdf" HYPERLINK "http://komejournal.com/files/Clear.pdf"Non-mediaHYPERLINK "http://komejournal.com/files/Clear.pdf" - an HYPERLINK "http://komejournal.com/files/Clear.pdf"AttemptHYPERLINK "http://komejournal.com/files/Clear.pdf" HYPERLINK "http://komejournal.com/files/Clear.pdf"atHYPERLINK "http://komejournal.com/files/Clear.pdf" HYPERLINK "http://komejournal.com/files/Clear.pdf"Conceptualisation. KOME: AN INTERNATIONAL JOURNAL OF PURE COMMUNICATION INQUIRY, 1 (1). pp. 20-30. ISSN 2063-7330

[2] Wikipédia (2015). Média (kommunikáció).: http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A9dia_%28kommunik%C3%A1ci%C3%B3%29 Utolsó letöltés: 2015.03.04. 10:19. HYPERLINK "http://komejournal.com/files/Cle

[3] Old.ektf.hu (2015). http://old.ektf.hu/~forgos/hivatkoz/mediaismeret/white__kapur_vizsglatai_1950.html Utolsó letöltés: 2015.03.04. 10:19. HYPERLINK "http://komejournal.com/files/Cle

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lovetodie.blog.hu/api/trackback/id/tr17274677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása